„Beatus populus, qui scit iubilationem”. Ezzel a zsoltáridézettel „köszöntött be” a Magyar Egyházzene című folyóirat egy emberöltővel ezelőtt. „Boldog az a nép, mely tudja, hogyan kell ünnepelni”- fordítja kissé szabadon a szerző, majd rögtön meg is kérdezi: „És hogyan tudná, ha nincs, aki tanítsa rá? És hogyan tanítsa az arra illetékes, ha maga tudásban nem gazdagodik napról napra?” 

Tanulnunk kell hát az ünneplést! Számunkra, keresztények számára igaz ez a liturgikus ünneplésre is. Nem kérdés, hogy az ünneplés egyik legfontosabb része a liturgikus ének. Ezt a II. Vatikáni Zsinat így deklarálta: „Az egyetemes Egyház zenei hagyománya fölbecsülhetetlen értékű kincs. Minden más művészi kifejezésmód fölé emelkedik, leginkább azért, mert a szent szövegeket kísérő dallam az ünnepélyes liturgiának szükséges és integrális része.” (S. C. 112.) Ebből a kijelentésből az is következik, hogy egymásra utaltság van liturgia és zene között, csak akkor lehet igazi, teljes ünneplés a liturgia, ha nem hiányzik belőle a tiszta zene.

Egyházunk gazdag kincsestárából felkínálja számunkra e tiszta zenét: „A szent énekre szánt szövegek feleljenek meg a katolikus tanításnak, merítsék azokat elsősorban a Szentírás és a liturgia forrásaiból.”( S.C. 121.) „Az Egyház a gregorián korálist tekinti a római liturgia saját énekének. Ezért a liturgikus cselekményekben – azonos feltételek mellett – ennek kell elfoglalnia az első helyet.” (S.C. 116.) Nagy elődjeinknek köszönhetően ezek a tételek magyarul is felhangozhatnak, így lehetőségünk van a bibliai szövegek méltó eléneklésére anyanyelvünkön is.

Joseph Ratzinger a liturgia szellemének minél tökéletesebb megértéséhez elengedhetetlennek tartja a minél elmélyültebb bekapcsolódást az Egyház liturgiájának hatalmas valóságába. Ezt segítik a liturgikus magyarázatok. Ilyen téren is szerencsések vagyunk, mert szakembereink jóvoltából a liturgiába értő módon is bekapcsolódhatunk.

Történelmünk tanúsítja, hogy kultusz és kultúra mindig szorosan kapcsolódtak egymáshoz. Elég, ha csak az istentiszteletekre mint a különféle művészeti ágak ihletforrásaira gondolunk, nem is beszélve az egyházi szertartásoknak a nyugati kultúra egészére tett hatásairól.

Oldalunk célja az ünneplés elősegítése a fentiek szellemében. Elsősorban az énekrend által mint a méltóan és ünnepélyesen művelt liturgia elengedhetetlen feltételével. Másodsorban a liturgiában értő módon való részvételt segítő liturgikus magyarázatok megosztásával. Harmadsorban a liturgia által ihletett valódi kulturális értékek, a szakrális művészet népszerűsítésével. Meggyőződésünk, hogy e három terület képes együtt egy olyan komplex ünneplés feltételeit megteremteni, ahol – előre megízlelve a mennyei örömöket – test, lélek és szellem együtt dicsőíti Istent.

Józsa Domokos

Tankó László